Vadaskerti csodák egykor és ma

Az Esterházy-uradalmak Tolna megyében
1622-ben a török által megszállt tamási várat II. Ferdinánd Esterházy Miklós nádornak adományozta.
A zömében rácok lakta gyér népességű terület betelepítése a Rákóczi szabadságharc után vett nagyobb lendületet. Tamási 1702-ben került a hercegi birtokok közé. 1712-ben a dél-dunántúli Esterházy uradalom megszervezésekor a hét helyen működő tiszttartóságok közül a 20 km-re lévő Ozora lett a központ, rangját a XIX. század közepéig meg is őrizte. A hercegi család a XVIII. század végén 292 ezer holdas birtokával a megye legjelentősebb földesura volt. A megye területének csaknem 32%-a ehhez az uradalomhoz tartozott.

A miklósvári vadászkastély építése
1771-ben jött először vadászni megörökölt Tamási birtokára Esterházy „Fényes” Miklós herceg, a fertődi kastély építtetője. Az omladozó tamási vár köveit is felhasználva, újrahasznosítva 1776- 1779. között építtette fel Tamásiban földszintes vadászkastélyát (mai címen: Hársfa u. 7. szám alatt található). Az épület körüli település külön nevet is kapott: Miklósvár. Sokáig Tamásitól független község volt. (Ma Tamási szerves része, de mint városrész őrzi a régi nevet.) A barokk stílusú műemlék épületben és a hozzá tartozó vadasparkban fényes pompával és nagy költséggel rendezett vadászatok zajlottak, melyek elvitték Tamási hírét egész Európába. A vadászatok rajzos emlékei a Nemzeti Múzeumban láthatók. 1779. márciusában Eszterházáról szobafestőket és bútorokat küldtek Miklósvárra. Fridrich Roth falképekkel díszítette a kastély szobáit. Az eredetileg földszintes U alakú kastély homlokzati részére 1817-ben emeletet építettek. A kastély 30 szobával rendelkezett. Alkalmassá vált a nagyúri vadászatok vendégseregének elszállásolására. Az emeleten lakott a herceg és a vele hozott barátai, ott volt a társalgóterem is. A földszintnek jobb szárnyán voltak a vendégszobák, a balszárnyon pedig a nagyebédlő és a szolgálati személyek egy részének a lakásai. A vendégszobák szokatlan nagyságúak voltak, így ketten is lakhattak egy szobában. A herceg elrendelte, hogy a várostól a kastélyig vezető utat (1786), majd a kastélytól a vadaskertig vezető utat (1797) ültessék be hársfákkal. (Bár az évszázadok alatt cserélődtek a fák, de a mai napig a Hársfa utca hársfával van betelepítve.) A Tamásit övező erdők összterülete együtt 25000 hold volt. Ebből 600 hold a nagyvadkert, 50 hold a kisvadkert. Idővel mindkét vadaskertet hatalmas költséggel téglakerítéssel vették körül. (Ma már nem látható, a vadaskert pusztulásával a kerítést elbontották, tégláit felhasználták.) A kastély állandó szolgálatára 1788-ban a szomszédos Páriból németeket telepítettek. A 13 család mindegyike kis kőházakat kapott a kastély körül (a mai utcarendszer őrzi ezt). Kötelességük volt egész éven át tisztán tartani a kastélyt, vadászatok alatt segítettek a herceg szolgaszemélyzetének, továbbá a vendégek embereinek lakást adni, és az erdőmester parancsára a vadaskertben szükség esetén a vadőrnek segítségére lenni. Leszármazottaik mind hercegi szolgálatban maradtak. Sokáig csak egymás között házasodtak, így nyelvük, szokásaik sem keveredett a szomszédos magyar lakta területekkel. A különféle mesteremberek is közülük kerültek ki (ács, kőműves, kovács). A foglalkozásneveket máig őrzik a földrajzi nevek Miklósváron: pl. Meszesföld, Téglaégető. A fényes pompával megrendezett vadászatoknak a XIX. század közepéig nagy hírük volt. Az Esterházy család csődje miatt a nagyszabású és legendás vadászatok elmaradtak Miklós fia, Pál herceg 1847-ben jött utoljára vadászni a vadban gazdag tamási erdőbe. Ezt követően Miklósvár hanyatlani kezdett és a szerény vidéki kastélyok színvonalára süllyedt vissza. Az utána lévő időszakokban a terület jogviszonyai és így a vadászati jog gyakorlása is sokszor változott, bérletből bérletbe szállt át. Az erdő azonban mind a mai napig állami vezetők, külföldi vendégek kedvelt vadászterülete. 1950-ben az erdő állami tulajdonba került, ma a jogutód Gyulaj Zrt. kezelésében áll. A vadászkastély a Tamási Állami Erdőgazdaság irodaházaként működött 1984-ig, amikor a város központjában lévő új épületbe költözött.  A kastély ma szépen helyreállított, parkja gondozott, de nem látogatható, magántulajdonban van 1987 óta. A kerítésen kívülről azonban jól látható az impozáns épület.

Vadászatok az Eszterházy-kastélyban
A tamási erdőt és a vadászkastélyt az itt rendezett nagy vadászatok tették híressé. Eleinte három évenként, majd a vadak túlszaporodása és hatalmas károkozása miatt évenként rendezték meg a 6 napos nagyvadászatokat. A meghívottak között gyakran szerepeltek nagynevű vendégek: 1780 körül Sándor Lipót főherceg is vadászott itt, vagy 1812-ben Anderson és Palmerston angol lordok, Pazunovszky herceg és a magyarok közül például gróf Zichy miniszter is Miklósáron vendégeskedett. A nagyszabású vadászatok elképesztő mennyiségű anyagmozgatást és szervezést igényeltek, melyeket több hetes előkészület előzött meg. Az eszközök, felszerelések a központból, azaz Ozoráról Tamásiba való juttatásakor pl. a speciális vadászati módhoz tartozó kb. 7000 m palánkszövet szállítása 120 ökrös szekeret igényelt. A hercegi konyhához szükséges eszközök, bútorzat, élelmiszer, a legfinomabb kül- és belföldi borok és a kiszolgáló személyzet, a híres kürtösök is Kismartonból érkezett Miklósvárra. Szintén Kismartonból érkezett 48 gránátos katona, akik a vadászathoz szükséges fegyvertárat szállították. 30-40 kocsiból állt a karaván. A leghíresebb, 1812. szeptember 5 –én induló vadászat hajtását már augusztus 21-én elkezdte a személyzet, amihez 2-3 naponként 6000 robotost rendeltek ki a közeli falvakból és több mint 200 urasági vadászt a távolabbi uradalmakból. Éjszaka őrtüzeket gyújtottak, hogy az előre hajtott vadak éjszakai visszatörését megakadályozzák. A több hetes előrehajtások során az elképesztő mennyiségű vadat a lepuskázáshoz egy viszonylag kicsi 400-500 holdas területre hajtották, melyet rendkívül költséges palánkszövet vászonkerítéssel vettek körül. A vadászat végén felgyülemlett temérdek mennyiségű elejtett vadból mind a vendégek, mind a hajtó jobbágyok ingyen részesedhettek. A trófeák és vadbőrök a tamási központba lettek szállítva. A megmaradt óriási mennyiségű vadhús pedig kiásott, mély gödrökbe „a lehető legnagyobb vigyázattal eltemettetett”. Az ilyen gödrök egyik gyűjtőhelye volt a mai is ezen a beszédes néven ismert „Fleischbank” /~hústároló, húsbank/ is. Jellemző az akkori kor vadászat iránti szenvedélyére, hogy egy 1821-es ozorai tűzvész során leégett hercegi istállóban megsemmisült vászonkerítést jobban sajnálta a herceg, mint a bent pusztult 1100 lovat.

Erdő- és vadgazdálkodás ma
Az Eszterházy család Tamási uradalmuk területén az 1900-as évek elején bérletből visszavéve maguk fogtak az erdő- és vadgazdálkodás modernizálásába. Komoly, ma is érvényes gazdálkodási tervek és kísérletek születtek akkor – természetesen a korábbi tömeges vadászatokat felváltotta egy átgondolt, modern sport- és élményvadászat, ami sokkal inkább a természeti szépségekre és értékekre irányította a figyelmet. A területek mai kezelője a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. gazdálkodásában, gondnokságában továbbviszi ennek fejlettebb kornak a hasznos eredményeit, ugyanakkor jelenleg is mindent megtesznek a természeti értékek, az erdő, a vad védelmében, a biodiverzitás megőrzésében. Kutatásokat végeznek az állat- és növény génállományok területén, igyekeznek az őshonos fajokat fenntartani, illetve a mai környezeti viszonyoknak, a klímaváltozásnak kitett ellenálló erdőket létesíteni.